2009. október 26., hétfő

Lelkes Miklós

Különös álom

A dió koppan,
s a szélbe fut,
át sárgán, kéken,
illatos út.

Ez már az ősz, de
enyhe a lég,
nem hozta el még
bús hűvösét.

A rózsabokron
vidám a dal:
piros bogyója
őszben nyaral.

Különös álom
az ősz maga:
olykor fénnyel telt
csillaghaza,

olykor meg árnyak
földje, ahol
minden, mi fény volt,
csak haldokol.

Van úgy: az őszben
piros nevet,
s hoz át a szívbe
új éneket.

Máskor meg eső
szála szalad:
mit érsz, te élet,
te pillanat?

Később az őszben
fekete fák,
varjakkal, s múltba
hull a világ.

Különös álom:
ősz van velem.
Hol nevet, hol sír
nincs-életem.

Nevet és sír, de
már valahol
benne, mi fény volt,
csak haldokol.