Az őszi éjszakában
bandukolva a kihalt utcákon
megpihennek a hőségtől és a forgalomtól
a macskakövek
egymástól tüzet kérő emberek
válnak egy pillanatra igazi testvérré
szusszan az est
kinyújtóznak a villamossínek
alszik még a hajnal
felerősödnek az illatok
csak néhány ablakban pislákol a fény
ilyenkor megpróbál belopakodni
a nyugalom a nagyvárosba
Integet a hidaknak
összekacsint az üres buszmegállókkal
Béke van. Most kell megállítani az időt!
