2009. szeptember 7., hétfő

Szabó Ila

Vágy

Áldanám a kelő holdat-
megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat-
érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat-
szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat-
elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat-
minden vonzó porcikádat.

S meghalnék a sziklaszirten-
minden veled-ölelésben.