2009. szeptember 21., hétfő

Madár János

Egymáshoz szelídültünk

Ütődik arc az archoz,
egymáshoz szelídültünk szépen.
Homlokod fényes zuhatagában élek,
enyém lett már tenyered egészen.

Ujjaid rágörbültek sorsomra,
reménnyel áldott és boldog vagyok.
Szívemben magasra nőtt a Mátra,
akár a mindenséget őriző csillagok.