Be jó, hogy most jöttél, szivem,
mikor a nap még égre hág,
gyümölcsöt tart, érlel az ág,
és messzi út hív szeliden.
Be jó, hogy most jöttél, szivem,
mikor a tavasz messze már,
de forró és szikrás a nyár,
s zöldell, virít völgyön-hegyen.
Be jó, hogy most jöttél, szivem,
mikor a völgy ott lenn ragyog,
de még a csúcson nem vagyok,
ám hogy leszek - vágyom s hiszem.
Be jó, hogy most jöttél, szivem!...
Lothár László fordítása
