Bencze Marianna

Elsodort rímek

A Duna szelíd, ringó vizébe léptem,
Csendes-mozdulatlan simult el medrében,
S tükrében az ég fényékszere csillogott...

Míg a fénylő óriást néztem, csodáltam,
Szememmel kék testére írtam versemet,
De egy megfáradt szellő, hullámba gyűrte,
S messze sodorta a hirtelen rímeket...

A Duna szelíden ringatózni kezdett,
Fecsegve szaladtak felém hűs fodrai,
S kavicson csobbanva ölelték lépteim...