Túl, a kerek dombok felett kigyúlt már az égi sáfrány.
Végigömlik, -nyújtózik a parton és a Maros hátán.
Úgy dereng a mélyvíz, mint a gyermek szeme lefekvéskor.
Csak a parti sás tövében gyűrűzik és bugyborékol.
Csak ott csobban nagyokat, a vízre hajló füzek alatt,
Ahol esti lakomájuk vadásszák a fürge halak.
Szél se rebben. Fehér törzsű nyírek álldogálnak körben.
Kusza rajzuk lent a vízben megszépül, mint a tükörben.
Fanyar illat lengi őket körül, mert a partok hosszán
Mentafűre hull a harmat, s virágzik a vadboroszlán.
Csend van. Csak egy pergőréce vesződik még túl a sással,
S kiált fel a siket égre fájdalmas panaszkodással.
Csend van, és én el-elnézem, amint néha idevillan
A csavargó utak mellől egy-egy lámpa, egy-egy villany...
Elnézem a buborékot, amelyet a mélyvíz kivet,
Eltűnődve, hosszan nézem magát is a hűvös vizet,
Amely örökké csak egy és mégis más, amelybe kétszer
Be se léphetsz, s mégis eltölt örömmel és örökléttel.
Üres parton nyújtózik a végtelen csend és melegség.
Bizony-bizony nem valami sokan vártuk be az estét!
Jártak itt, míg őrködött a sárga tollú, tarajos Nap,
Jártak itt és halászgattak, hanem aztán elporoztak.
Hányan jöttek, míg az égen el nem komorult a kékség,
Azt hívén, hogy egy csapásra megnyílik nekik a mélység!
Szép, ragasztott bambuszokkal csapkodták a pőre Marost,
Kishalakkal dicsekedtek, s vihar jöttén nagyhamarost
Indultak is hazafelé, ki egy kedves nőhöz bújni,
Ki a motyót bementeni, ki borozni, ki aludni.
Hogy nyüzsögtek! Lám azóta nehéz már a ruha rajtunk!
Jaj, azóta, barátaim, be kevesen is maradtunk!
Csak azok, kik nem tágítunk, hogyha nagyidő is hull ránk,
Kik ezért és ebből élünk, kik enélkül elpusztulnánk;
Azok, akik nem mulatni jöttünk, kiknek ez az élet:
Vigyázni a vizet, amely olyan mély, akár a lélek,
Akik nem tudunk aludni, s egyből isszuk ki az eget,
Akik konok akarással kotorjuk a mélységeket,
Kotorjuk a gübbenőket, melyek vannak és alusznak,
S amelyekben titokzatos, világító halak úsznak.
De ha feljön majd a hold, a sziporkázó egek alatt,
Meglássátok, meglássátok, kifogjuk a csodahalat!
(1955)
