Vártalak...
talán örök időktől fogva
Téged vártalak -
és hazudtalak magamnak
számtalanszor...
vándoroltam vélt utakon,
botlottam rögbe, kőbe,betévedtem vad erdőkbe,
tüske szaggatta lábam,
nyugalmat nem találtam -
csak hazudtalak magamnak
számtalanszor.
Kerestelek...
talán az idők kezdete óta
Téged kerestelek -
és hazudtalak magamnak
számtalanszor...
hánykolódtam lét-tutajon,
könnyesők áztatták arcom,
vívtam kegyetlen harcom,
tépázták lelkem jégszelek,
nem tudtam hova megyek -
csak hazudtalak magamnak
számtalanszor.
Szeretlek...
tudom, örök időktől fogva
Téged szerettelek -
bár hazudtalak magamnak
számtalanszor...
most igazzá lett a szó,
a múlt már távolba tűnő,
kisimul kezemben az idő,
kiegyenesednek az utak,
szemem a jövőben kutat -
bár hazudtalak magamnak
számtalanszor...
most végre megtaláltalak.
