Ha kiskoromban, nyári estelente
Kicsalt kunyhónk elé a naplemente,
Gyerekszemem ráfüggesztvén mohón,
Elbámészkodtam az aranygolyón
S együgyűn eltűnődtem afelett,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?
Amikor aztán nagyobbacska lettem
És a barázdán átalmenni mertem
A fügefészkes nádasig, ahol
A fátylas ég a földre ráhajol,
Jaj Istenem, ott újra beszegék
Látómezőmet újabb jegenyék.
Az év-madarak halkan elsuhannak,
Idestova már vége lesz nyaramnak,
Utam közel végébe suttog a
Temetőszéli jegenyék sora, -
Kapok-e végre rá feleletet,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?
