
Csendváró
Alkonyon túl járt az idő
kékre mosta a világot
feloldva minden létező
és elképzelt közti sávot.
A tér is magába görbült
hajlott hátára húzva már
az örök forgásba szédült
eget, s azóta csendre vár.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."