.jpg)
Esőben megmosott alkony
Elázva, a tűzhely mellett kuporogva,
forró teát kortyolgatva
markolom, s szorítom a kerámia bögrét.
Megpihenek, felolvadok,
s képzeletem a tenger felé szalad,
nyomot hagyva az érintetlen parton.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."