2009. július 30., csütörtök

Komáromi János

Csendes délután

Napsugár érinti arcomat.
Csend van, a falevelek is alszanak.
Én sem írom a verset
csupán rajzolom.

Vonalak kapcsolódnak össze,
betűk formálódnak.
Fehér papíron, kék sorok.
Futnak, míg én álmodom.

Zuhanok az
ürességbe lassan,
szemem rebben,
a kezem mozdulatlan.