2009. június 25., csütörtök

Tóth Zita Emese

Későn

Minél jobban nyúlnék utána,
egyre inkább látom: hiába.

Lassan már elérhetetlen.
Nézek felé, csöppet sem merészen.

Körülölel a kongó csend,
valami mégis zajt kelt idebent.

Nem akar szűnni az érzés,
s az utána maradó ezer kérdés.

Minél jobban nyúlnék még utána,
egyre inkább érzem már: hiába...