/részl./
Szerette a napot, annak minden színárnyalatát,
ahogy játszadozik este, reggel.
Mindig is természet közeli életmódot élt,
így nap, mint nap jutott ideje megfigyelni a természet csodáit.
Jutott ideje, mert szánt rá, mert komolyan vallotta,
hogy minden egyes földi jelenség
egy-egy kódolt üzenet az ember számára,
amit meg kell fejtenie.
A hétfőket nem szerette, de nem azért,
mert akkor a fénysugarak nem festik be pompázatos színeikkel
az eget, a fűszálak üde zöldjén nem gyöngyöződnek a harmatcseppek,
nem fodrozódik a cirmos szellőben a rét ezernyi pozsgás virága,
nem csilingelnek az erdei lombok,
mintha kis harangokat ringatna a reggeli szél,
- a hétfőknek megvolt az a sajátosságuk,
hogy a hét első munkanapjaként
egy csettintésre szét tudták törni az álmait.
Ahogy a külvilág minden rezdülését figyelemmel kísérte,
úgy itatták át bensőjét az emberi sorsok. Nem tudott egy gesztus,
egy kurta szó vagy legalább egy gondolat nélkül elmenni a fájdalom,
a harag, a düh mellett, mint ahogy egy csillogó szem, egy mosolygós,
boldog arc mellett sem.
Talán álmodozott, talán hitt.
Mindegyre arról próbálta meggyőzni önmagát,
hogy a zord hétfők után érdemes várni, érdemes hinni a keddben,
hogy ismét gyönyörködhet egy új napkeltében,
s amely nem azért olyan csodálatos, mert csodálatos akar lenni,
hanem azért, mert az a természetes.
Törődött, remélt és szeretett.
A maga módján csak, de teljes odaadással.
Lelkiismeretét ugyanúgy ápolta,
mint azt a kis kertet a rezidencia mögött a szúrós,
de kecses rózsabokrokkal,
melyek illatukkal mindig ugyanúgy rendelkezésükre
álltak mindenkinek, a kertésztől a titkárnőn át a nagykövetig.
Valahol ő is rózsa volt.
Igyekezett megszínesíteni mások túlpörgetett,
alulértékelt fekete-fehér életét, bájosan,
a maga kedvességével, érdek nélkül;
szótlanul tündökölt és szüntelenül vágyott a napfényre.
Egy vigaszt hozó, egyszerű kertész volt a metszőollójával,
akinek nem volt szíve belevágni
a jóindulatból elkövetett tévedésekbe
és a rosszindulatból elkövetett nagylelkűségbe.
Mégis szúrt, és nem azért, mert fájdalmat akart okozni,
hanem azért, mert az tűnt természetesnek.
