Bertók László

Nyár

Galambokat fodroz
szikrázóvízű ég,
abrosznyi messzeség
guggol egy bokorhoz.

Dombok között feszül
a hangtalan meleg.
Ha szél pendíti meg,
egy percre felrepül.

Megakadt, lásd, a nyár,
a rozs fölött remeg.
Rétinges emberek
csapataira vár.