Megpróbálok most pátoszosság
és sóhajok nélkül szólni hozzád
ebben a levélben.
Üzenni, kérni, súgni valamit;
vagy csak úgy, hogy épp szólhassak
hozzád.
Emlékszel?
Akkor egy pillantással megértettük egymást.
Ma egymás szavait sem értjük igazán.
Egy végtelennek tetsző sínpár két oldala vagyunk;
nem közeledhetünk egymáshoz - de el sem távolodhatunk.
Így haladunk egymás mellett, szótlanul (lélekben szótlanul,
a szánk be nem áll. Nem bírjuk a csendet.)
Mikor elmész, egy nap, egy óra, egy perc elteltével már
hiányzol; nemcsak a tudatomnak - fizikai fájdalmat okoz,
hogy nem vagy mellettem. Aztán újra látlak, hallom a hangod,
s mint a gyermek, ki túl-bonyolult játékot kap - nem tudtam
mit kezdeni veled. Csak megyünk egymás mellett szótlanul
(lélekben szótlanul, a szánk be nem áll. Leplezni akarjuk a
csendet.)
Megpróbálok most pátoszosság
és sóhajok nélkül szólni hozzád
ennyi hónap után.
Üzenni, kérni, súgni valamit;
vagy csak úgy, hogy épp mondjak
valamit.
