Éppoly szorongva várlak, mint először.
Rendet rakok, virágot szerzek, és
Úgy érzem ismét: szenvedés a válás,
S beteljesülés minden érkezés.
Egy idegen lény mozdulását érzem
Izmomban, amint rendezem hajam.
Ugyan ki az? – Elönt a sejtelem, hogy
Hat év előtti, mélyebb önmagam.
Feltámad mély és büszke ifjúságom,
Szilaj vagyok, és szinte reszketek.
Elég aggódva gondolnom reád, hogy
A hajdani kevély kamasz legyek.
Egyként lebír időt és megszokást a
Sóvárgó vágy, a messzeség varázsa.
