„...kelhet-e ma a tegnapi nap?“
Orbán Ottó
Atlantisz is merülőben / ami holnap
földre dönt / vacogtat / hogy bennünk
ébred / szabadságunk megszökött
Arcunkat füst / eső mossa –
Csak a szélcsönd omlik ránk / de
kölyökkorunk lázbeszéde / lobog még
a ködön át
Mintha a nagy Mutatványból /
suhogna ki az a szél / ami egykor
sáncainkon / áttaszított / s máig él –
Mintha mégis ütköznénk / a
mocsokkal / hisz nem feled / ringatja
egy behomályló / ősz tava a testünket
mindazt mi lesz / ami tisztább /
utat talán /új eget / atlantiszi
örök-voltunk / magunkhoz hogyha
elvezet
2006. ápr. 20-21.
