Mi öregszik meg bennünk,
hogy váratlanul arra ébredünk
egy reggel: el szeretnénk
rejteni arcunk és nevünk?
Mi öregszik meg bennünk,
ha napnyugta és élet-alkonyat
rádöbbent: régi, ködös árny vagyunk,
ki a maiak közé szakadt?
Nem öregszik bennünk a szív, amíg dobog,
sem a szenvedély, sem a vér árama,
sem a fülben a visszhang, sem a lélek,
csak a könny maga.
Öreg könnyekkel sírnak,
ha sírnak, a vének.
Lengyel Ferenc fordítása
