Csupa vörös tégla volt, csupa
zord méltóság, semmi cikornya,
öreg templom, nem is volt tornya,
nem volt veretes vaskapuja;
véletlenül vetődtünk oda,
mások nem becsülhették sokra,
a nép a katedrálisokra
kíváncsi,- a nagyság a csoda-
csak ketten álltunk ott, csak ketten
bámultuk, két konok hitetlen,
s mintha az Isten lépne mellénk,
karomon karod szorítása
azt súgta: ha nem volna zárva,
bent talán le is térdepelnénk.
