Kepes Sára (1942-1965): muzsikus- és költő-í g é r e t.
Élhetetlennek ítélt életének maga vetett véget.
szememben csaknem lángra
kap ez a rózsa, míg magamban veled
beszélgetek
s létem-nemlétem kívül-belül remeg.
- „Könnyű neked!"
hallom a hal(l)hatatlan hangot,
melyet már több mint negyven éve hallok:
a kötözködően-kedveset.
- Könnyű? könnyű is, tényleg,
így, magamban. Azt is hiszem: értlek
és mégsem tudok egyetérteni
veled: igazságod nekem túl-isteni;
nekem, aki láthatom ezt a rózsát
és nem érdekel az Örökkéhalóság,
hozzá képest, aki/amely holnapra,
holnaputánra fakulva, konyulva
nem lesz ilyen szép, de most épp igen!
és most nézem, mert épp most nézhetem,
hogy éppen most és hogy éppen ilyen;
ki éppen most és épp olyan vagyok,
milyennek te, épp TE nem láthatod
n é h a i elégjóbarátodat,
ki mit se kérdez, kér s nem hívogat,
csak szeret, tér nélkül és időtlenül.
Rózsánk parázslik, az idő leül
mellém; teheti: szintén vannincs, kívülbelül;
így írhatok ilyen szó-szóró levelet
magambanneked - és nemtudomminek
