2009. április 20., hétfő

Szabolcsi Zsóka

Mikor beköszön

Mikor beköszön a holnap, te még álmosan fordulsz
egyik oldalról másikra, mézízű álmod tengerre repít,
ragyog a fény, forró a délután, s a mélykék égre
most húzza fel a díszlettervező a fodros felhőket.
vérvörös nap ájul a fülledt éjbe. Lassan magadra
húzod takaród, hűvös a reggel itt a tengertelen fagyos síkon,
bágyadt nap ébreszt. Letörlöd szád széléről a mézet,
s tudod, mává érett tegnapod új évvé szelidül.
Nézd, elolvadt a hó, de felszáradt a sár.