Rácsai Róbert

Felsírtak ma a gesztenyefák...

Felsírtak ma a gesztenyefák,
nyúlós cseppek a gyantás rügyeken,
potyogtak... hulltak... s a szélbe súgták:
Ez a tavasz annyira idegen.

Beléjük bújtam, hogy velük lehessek,
szemeim az ágaikra kúsztak.
Kiszívta a nap és kinevettek,
mikor látták, hogy szárazok maradtak.



Kemény törzsükhöz kérgesedem,
szürke álca arcomnak ráncai.
Megőrzöm maradék szeretetem:
Faként sem hagylak téged bántani.