Mikor minden oly bizonytalan,
Mert körbe vesznek félelem-falak,
És nem mersz dönteni a válaszútnál,
Hol bármerre indulsz, mindenütt fáj
Tudni, hogy soha vissza nem térhetsz,
- Sorsod marad minden tévedésed! -
Elveszett, mi mellett elmentél egyszer
És a tudás kulcsát sem kapod kezedbe,
Nincs kristálygömb, hogy jövődbe láthass
De döntened kell, mert meg nem állhatsz,
Hisz a választások egyre csak fogynak,
Életed, sorsod a gyors idő foglya,
Hol minden változik,
És senki sem várhat
Elmét megvilágító, fényes csodára;
És Te csak állsz bizonytalan magadban,
Gondolkodnál, de a gondolatok elszaladnak,
Csak a kételyek, a kételyek gyűlnek,
A biztosnak hitt falak magukba dőlnek,
(Mert az álmodott-élet lehet csak álom,
Fonákját is látva, a túlsó oldaláról,
Hol bőröd még őrzi volt sebek nyomát,
Lelked szégyellt-tetteid égető parazsát,
A gyermekálmokból való ébredést,
A jövőben reszkető, ismeretlen veszélyt,)
De tudod, itt az idő : döntened kell!
Döntened szívből vagy hideg, józan fejjel,
Csukott szemekkel, felhőkkel szállva
Vagy földön állva, nem hivőn csodákban,
Élni nyugalomban, unott-szokottan
Vagy őrült, szenvedélyes holnapokban,
Melyek, ha álmok és nem teljesülnek,
Páros-magányod mélyére süllyedsz
