minden éjjel azt álmodom
hogy az ablaknál állsz
és soha többet
nem leszel ugyanolyan
mint amilyennek akartalak
hiszen nem engem vártál azzal
a megmagyarázhatatlan vággyal
amivel én vártalak
és ma megint csak őrjöng bennem a tudat
hogy ebben az életben sem
tudtalak kezemben tartani
hát nem fogok többet a szemedbe nézni
már nem nekem zöld vagy barna
lassan elengedlek
de akárhányszor születek újra
mindig téged foglak keresni
mert tudom hogy félsz a sötétben
