Lelkem kőkorlátjánLelkem kőkorlátján
áthajlott egy ág:
Tövisek helyett
virágokat ád!
Rózsák nyílnak
a durva kövön,
kertnek legmélyén
tavaszi fényözön.
Szépséges rózsák,
az illatot köszönöm!
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."