Valami történt azalatt,
amíg a szívből a mosolygás
sugaras árama a folyvást
dacoló, zárt szájig szaladt,
valami változott, hiszen
ami a szájon kivirágzott,
nem az volt már, mit kibocsátott
a szív(vagy az, csak másmilyen)-
ám akkor is mosoly, mosoly!
S ha íve lankadóbb is annál,
ami a szívben volt a startnál:
az arc már tőle sem komor.
És azt hiszem végső soron
e más-ívű mosoly se más, csak
nem úgy ad új formát a szájnak,
ahogy reméltük egykoron-
mindegy. Mi ebben is hiszünk,
mert a mosolyt az árnyalattól
függetlenül vállalta egykor
kibocsátani hű szívünk.
