Te vagy a rabság és szabadság nekem.
Te vagy forró húsom, nyári éj, meztelen,
Te vagy a harc is nekem.
Zöldes az erezet a te barna szemedben,
csodás vagy, szép, nem szolgálsz senkinek sem.
Te vagy a honvágyam, elérhetetlen,
mihelyt elér kezem.
***
Újra Te
Benned én kikötő felé haladó hajó nyugalmát,
Benned én a felfedezők játékszenvedélyét szeretem,
Benned én a távozást,
Benned én a lehetetlent szeretem.
Beleveszni szemedbe, mint napsütötte erdőbe,
s a vadász étvágyával verejtékes-véresen
húsodba harapni dühös-éhesen. –
Benned én a lehetetlent,
de nem a kétségbeesést szeretem.
Eörsi István fordításai
