Márk Miklós

Hóvirág

Még adhatok,
gyönyör simogatja szívem,
míg csend lesz…
Szemed fénye befogad,
érintem az arcodat,
tört varázslat.




Még adhatok,
szavakat szül létem,
olvasom…
Pedig Neked szól a dal,
a Te világod a fal
túloldalán.

Még adhatok,
fogadd el énekem,
őszinte…
Mint hóvirág az árok szélén,
letéped, s illata a végén
Tiéd marad.