Csupán a köd, csupán a pára,
csak könnyes alkony hull a fákra.
Csupán a lélek árnya lebben
ebben a szürke méla csendben.
Hol van a tél, a hó, a dér,
a zúzmara, a szép kacér
rebbenő csipke az ágakon?
Zokog a kongó fájdalom,
felhők gyöngye a vállamon.
Szikrázó télről álmodom.
