/részlet/
Te jöttél és megint felparázslott a tűz
Hátrált az árny kigyúlt a lenti szürke fagy
S az egész földet a te tested
Fénye ragyogta be s egyszerre könnyű lettem
Te jöttél és a magány megverten elvonult
Lett vezetőm a földön tudtam merre tereljem
Lépteimet úgy éreztem órjás vagyok
Mentem előre s enyém lett tér s idő
Feléd mentem feléd a fény felé szünetlen
Testet öltött a lét remény bontott vitorlát
Álomtól patakzott az alvás és az éj
Bízó szép szemeket ígért a virradatnak
Sugárzó karjaid szétszórták a ködöt
Ajkaidon csillogott az első kora harmat
Lágy pihenés esett a fáradtság helyén
S imádtam a szerelmet mint egykor valaha.
Somlyó György fordítása
