az almafák lombja
összeér fölöttünk
eltűnt szemedből a szín
nappallá
pirkadnak az álmok
lélegzetünktől lüktet a lomb
kapaszkodom beléd
ne fordulj hátra
leszek örök csendestársad
hátha magamban
egyszer újra megtalállak
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."