visszanéztél
a megcsókolt tájra,
ölelésedben a csillagokra,
csak elégett szavak
maradnak, hétköznapok átszállójegyei -
viszem most benned élni, itt
nem dobunk köveket, az alagút-homályba,
szerelmünket terítjük sóhajok ablakába -
a szenvedély vonzása gúzsba köt,
te fájsz már, a küzdelem
az egymásra csodálkozás nászában,
ránk feszül ez a táj,
ez rongyos kabát,
a hajnali köd
