Kinek, mint száraz ág, szikkadt a csontja,
s a húsa kóc és szíve kéndarab;
ha szikra pattan rá: egy pillanat
s menten kigyúl, emésztő lángot ontva.
Kiben az értelem vak, gyönge, tompa
s lába csúszik és hurokba szalad:
iránytűs kormányrúd nélkül halad,
ezer veszély kíséri azt naponta.
Művészetemen győz a tiszta szándék,
mit égből hoz magával férfi és nő -
mindenre ő nyom tündöklő pecsétet.
Ez óv s vezet, ez égi szép ajándék,
rá hallgatok és már vigyázni késő:
a szerelem tüzén lobogva égek.
