Még elillant őszi perceket
őrízget csendben a nyárfa,
és döbbenten néz,ha zúzmarát
hullat rezegve az ága.
Pedig már szürkék a fellegek
hó-szagú köd ül a tájra,
s halott mezőkön varjakat
kerget a szél muzsikája.
Már lágy puha paplant álmodnak
földben az őszi vetések,
s álmukat vágyón átszövik
a zsenge tavasz remények.
Az öreg nyárfa aludni készül
álmosan bólint a szélbe,
s ha hullni kezd az első hó
belenő lassan a télbe.
