Elszédültem.
Csak a vér szalad ki fejedből –
Nyugtattam magam, meginogva.
A szék karfája biztos támasz.
És ez a hirtelen sötét…
Most várni kell.
Pár pillanat...
Mintha dőlne - érzem a földet
Gyomrom görcsben
Pedig tudom, hogy semmiségek
Ezek a szédült remegések,
Az elfogyó erő.
Máskor is megesett.
Igen, máskor is párszor, régen,
Csak közben elszaladt évek
Itt felejtett súlyát hordom
Keskenyedő vállamon.
Apró gyöngyök a homlokon,
Mihez kánikula sem kell.
Jelek.
