Tovább menni, folyton megbotolva
És talpra állni, csak megszokásból.
Gyulladt szemedet vakra hunyva,
Csak érezve tudni mennyi a távol
Mert benned remények kóbor álma
Percekben mért kapaszkodókkal
Dülöngélő kábulat vágyak
Összefekve fénnyel, mocsokkal,
És a felismerés ősmagánya:
Tovább menni, folyton megbotolva.
