Vásárhelyi Géza orvos – költő emlékére
"Kicsoda elég bölcs
És ki tudja megmagyarázni
A dolgokat?"
Prédikátor könyve
Ez a tavasz is eltűnt az évszakokból.
Narancsszínben perzsel az ég
a régi Torda mézeskalácsházai felett.
A dombokon át a falvak fele
aranyos víz hulláma csobban,
kékfényű harangvirágot repít a szél
s felragyog a halál ellen,
bár nincs mása annak, ami elveszett.
Felhők játéka, arcok gomolyognak
egy elmúlt időből, szőke menyasszony
táncol
szétáradt nagykelyhű virágok között, s
messzibb
titkokat hordoz szét a színtelen szél, s
a gondolat szelíd játéka
már földi formában él.
Templomok lobbanó gyertyafényében
térdeplő kétségbeesés fehér fohásza
száll,
lepereg a remény homokórája is,
mint omló falak rajzában élő óriás
fa haldokló ágai varázstánc ritmusában
gyökerekbe az életet visszaringatják,
de az út végére jutva – vajon mi vár?
Kékfényű harangvirágot repít a szél.
