Szememben lakozol!*
Pilláim függönye mögé zárlak,
De még mélyebbre rejtelek el:
Ahol mindig megtalállak.
Velem alszol s álmodsz,
De rabságodban is rabod vagyok,
S lobogó máglyán úgy égek el,
Hogy az egész testem vacog.
Mint egy kamasz, félek,
Mert érzem, hogy az ébredés közel,
S tudom, hogy szökni akarsz tőlem,
Te mégis, mégis könnyezel.
Bár bánatod sója
Kimarja, s görcsbe fojtja torkodat,
Az én szememben olvad cseppé,
Ha fuldoklik a gondolat.
* Lator László Ki egyre fényesebb vagy c. versének töredéke.
