Házi feladat - tisztelettel Baranyi Ferenc előtt.
Érzem melegét válladon a nyárnak
Hideg lelkem reszketve bújik oda
A jégpillanatok futva elszállnak
Fagyszívemnek vagy napforró mámora.
Látom fényét az ébredő tavasznak
Szemedben pillantva a tiszta kéket
Értem melegét szerető szavadnak
Rámsimítva az örök reménységet.
Nincs korlát, csak a magunk húzta falak
nincs tenger, mely szebben kék, mint szemed
nincs hang, mely nekem édesebb, mint szavad
s elkerget felőlem minden felleget.
Szívemen bezárult az örök lakat
S másnak nincs kulcsa már hozzá, csak neked.
