Kezemben az ecset, ha elindul
látlak magam előtt,
ahogy állsz a körtefa alatt.
Magányos vagy, mint az.
tán vénebb is.
tenyered a törzsre tapad,
nézed, ahogy játszik
a levelek közt a nap.
Ilyennek szeretnélek látni,
elégedettnek.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."