Könnyű lesz győzni fölöttem,
Nem dicsőség, most úgy vagyok
Mint sebesült a harcmezőn,
Ki alig él, de nem halott.
Még nem tudom milyen sebek,
Véreznek át az ingemen.
De érzem, hogyha mozdulok,
A világ nem mozdul velem.
Az ég is egyre alkonyul,
Nem látok fényt, se csillagot.
És én sem vagyok látható,
Megvakultak az angyalok.
Nem látnak, nem is hallanak!
Hiába küldenék jelet.
-Mondjátok! –Kinek kell ilyen
Fájó, halálos szeretet!?
