...már nem fáj ha egyszer véget ér.
szeretem lehunyt szemed magányát
szád szélén huncut mosolyod.
ujjad érintő varázsát
és minden nekem adott pillanatod.
lelked lelkemben pihen
oly sok éve már
hordozlak magamban
akár haldokló az utolsó imát.
majd, ha időm letelik,
s nélkülem rója útját a napkorong
narancsvérében ott lesz arcom.
akkor majd tudod,
mindig veled vagyok.
