Távol dúdoló lélek
ne halkulj el, mert
Tőled tudom, hogy élek!
Köröttem szürke arcú léptek,
didergek tőlük, mert
kő kezeik érintenek.
A Rád szomjazó pillanat,
mint jeges szél,
arcul csap,
s fájdalom kél,
- bár hallanám hangodat -
s félelem kél,
megszakad,
mint szívverés,
a Rád szomjazó pillanat.
