Lassan lépeget az ősz,
utat tör az ősi ritmus,
dallammá dobban szívemben
e konok, visszatérő rigmus.
Egy-egy nap még tüntet a nyár,
még titkolja erejét a szél,
s a fák színének karneválján
egyre fáradtabban táncol a fény.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."