Hátam megtört évbe hajlik,
szavak keresztjét vonszolom a hegyre fel,
nyelvem hegyére,
és számból kihullanak mind
a szépen tervezett szavak
és a megfontolt mondatok,
soványka vigasz
a papírra vetett mindennapok
mélyülő ráncaiért.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."