Az volt a jó világ, mikor
a rím írta a verset,
mikor a rím maga mögé
hívta a szavakat,
a költőnek dolga más nem akadt,
csak cím kellett a vers fölé,
s már úton a csapat:
fölvirágozott szavak
futottak és futottak és
futott velük a vak,
fehér botját térdén eltörve,
minden utakon átszaladt!
