Nincs semmim… Így megyek magamban –
tip-top – szelíden, csendesen
s ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.
A rablók sirnak velem együtt.
Olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fűrdetőjén
és mint a teknőn a halott.
De tart a föld s ez az enyém még
s feszül az ég fejem felett
s kitárom az örök egeknek
örök-mezítelen testemet.
