Költőnek vallom már magam
(álmokban élek)
befonják múló napjaim
olajos, kormos gépek
lángok ölelik át a testem,
ráncaim között szikrák égnek
(ti tudjátok, nem ezt kerestem)
magam tüzén, magamnak égek.
Mondjátok! Meddig tart az élet?
Sebes a lábam. Hosszú még az út?
Fáradok. Már megremeg a térdem
S a lábam szolgamód mégis futva-fut.
