h a tudnám, lágy selyembe szőném
a rcod barázdáit, két szemed
t ompa fényét bánat idején
s zelíd szavakból varrnék gyolcsot,
o ly' puhát , akár e hat sor, hogy
r ingasson, ha nem ringatlak én
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."